Valamikor régen ettem sárga túrót, de megmondom őszintén, nekem nem nyerte el a tetszésemet. Igen ám, de közben megismertem a párom, hozzá mentem, és kiderült, hogy fogalma sincs, mi az a sárga túró, mert nem hogy nem evett ilyet, de még nem is hallott róla! Teltek az évek, és hát milyen egy jó feleség/háziasszony? Megkérdeztem majdnem minden húsvétkor, hogy készítsek-e neki sárga túrót, de sohasem sikerült elkészíteni - ő meg annyira nem erőltette. Most is érdeklődtem, hogy készítsek-e, de a férjem már csak legyintett, hogy ez a sárga túró 10 éve készül, de még mindig nem evett belőle - biztosan most sem fog! Milyen egy dühös háziasszony? Hát elkészíti az ételt - már csakazértis! :-) Így történt, hogy ma reggel a saját készítésű sárga túrónkat ette a férjem. S mi volt a reakció? Hogy neki ez annyira nem ízlik... Na puff! Én sem vagyok oda érte, ő sem, többet akkor nem is kell csinálni - gondoltam... Aztán látom, ahogy a két és fél éves fiam egyik kis szeletet eszi a másik után, és még kér, és kér, és kér. Már megérte elkészíteni! :-)
![]()
Én most csak egy "szimpla" sárga túrót készítettem, de lehet bele tenni mazsolát, vagy több cukrot, ki hogyan, és milyen ízesítéssel szereti.
Én most csak egy "szimpla" sárga túrót készítettem, de lehet bele tenni mazsolát, vagy több cukrot, ki hogyan, és milyen ízesítéssel szereti.
A sárgatúró egy erősen valláshoz kapcsolódó, húsvéti étel. Főként a görög katolikus vidékeken ismert, többek között a Hajdúságban és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Ezeken a vidékeken annyira elterjedt, hogy akár a római katolikus vallásúak is elkészítették (és készítik a mai napig), a húsvéti vallási szokások jegyében. Több néven ismert: sárga- vagy édestúró, túrócska, illetve szláv eredetű szóval szirikk vagy szirka.
Eredete: A húsvétot megelőző nagyböjt 40 napos böjtölést lezárandó a vasárnapi asztalra már bőségesen kerülhetett étel. Ezeket az ételeket mind a római katolikusok, mind a görög katolikusok vasárnap délelőtt a templomba vitték, hogy felszenteljék. Régebben hatalmas batyukba tették az ételt és mindent elvittek a templomba, hogy megszentelhessék, majd csak egy-egy darabot vágtak a kenyérből vagy kalácsból, a sonkából és a sárgatúróból is. A jellegzetes húsvéti kalácsot pászkának is hívták, innen a "pászkaszentelés"összefoglaló név, amely később minden húsvéti étel szentelésére vonatkozott. A sárgatúró eredetileg a görög katolikusok étke, de azokon a vidékeken a római katolikusok is ismerik, és szívesen készítik, de csak húsvétkor. Ez adja az étel ünnepélyes jellegét.
Hagyományok: A pászkaszentelést a vasárnapi húsvéti mise után tartották, illetve vannak olyan települések, ahol a mai napig él ez a szokás. Az ételeket egy csak ilyenkor használatos kosárban viszik az asszonyok a templomba, ünnepi terítővel letakarva – amely szintén csak e nevezetes alkalomra van. A szent mise végén leveszik a terítőt az ételekről, hogy megszentelhesse azokat a pap. A kosárban nagy valószínűséggel kalács, sonka, kolbász, tojás és sárgatúró van, sőt manapság még sütemények is. A kalács Krisztus kenyérré változtatott testének jelképe, így ez a legfontosabb mindközül. A sárgatúró akár 30 db tojásból is készítheti egy-egy család, így adva meg a tiszteletet az ünnep iránt. Ehhez a mennyiségű tojáshoz 3 liter tejet is elhasználnak, a forró tejhez adják majd cukorral ízesítik és addig kevergetik, amíg túró állagú nem lesz. A végén egy kendőben csepegtetik le. Ezt a lecsepegtetett levét felfogják egy edényben és húsvét reggelén megisszák. Magát a sárgatúrót a sonkához és a kalácshoz fogyasztják.
Eredete: A húsvétot megelőző nagyböjt 40 napos böjtölést lezárandó a vasárnapi asztalra már bőségesen kerülhetett étel. Ezeket az ételeket mind a római katolikusok, mind a görög katolikusok vasárnap délelőtt a templomba vitték, hogy felszenteljék. Régebben hatalmas batyukba tették az ételt és mindent elvittek a templomba, hogy megszentelhessék, majd csak egy-egy darabot vágtak a kenyérből vagy kalácsból, a sonkából és a sárgatúróból is. A jellegzetes húsvéti kalácsot pászkának is hívták, innen a "pászkaszentelés"összefoglaló név, amely később minden húsvéti étel szentelésére vonatkozott. A sárgatúró eredetileg a görög katolikusok étke, de azokon a vidékeken a római katolikusok is ismerik, és szívesen készítik, de csak húsvétkor. Ez adja az étel ünnepélyes jellegét.
Hagyományok: A pászkaszentelést a vasárnapi húsvéti mise után tartották, illetve vannak olyan települések, ahol a mai napig él ez a szokás. Az ételeket egy csak ilyenkor használatos kosárban viszik az asszonyok a templomba, ünnepi terítővel letakarva – amely szintén csak e nevezetes alkalomra van. A szent mise végén leveszik a terítőt az ételekről, hogy megszentelhesse azokat a pap. A kosárban nagy valószínűséggel kalács, sonka, kolbász, tojás és sárgatúró van, sőt manapság még sütemények is. A kalács Krisztus kenyérré változtatott testének jelképe, így ez a legfontosabb mindközül. A sárgatúró akár 30 db tojásból is készítheti egy-egy család, így adva meg a tiszteletet az ünnep iránt. Ehhez a mennyiségű tojáshoz 3 liter tejet is elhasználnak, a forró tejhez adják majd cukorral ízesítik és addig kevergetik, amíg túró állagú nem lesz. A végén egy kendőben csepegtetik le. Ezt a lecsepegtetett levét felfogják egy edényben és húsvét reggelén megisszák. Magát a sárgatúrót a sonkához és a kalácshoz fogyasztják.
Forrás: hu.wikipedia.org
Hozzávalók a sárga túróhoz:
- 1 liter tej
- 10 darab tojás
- 1 evőkanál kristálycukor
- 1 mokkáskanál só
Az 1 liter tejet nagyobb lábasban felforraljuk. Amíg felforr, a 10 tojást megsózva, cukrozva alaposan felverjük, és a gyöngyöző tejbe öntjük. Ettől kezdve lassú tűzön folyamatosan keverjük, amíg a fehérjék össze nem túrósodnak, és a savótól el nem válik. Ha szépen elválik, levesszük a tűzről, és tiszta vászonkendőbe, vagy konyharuhába öntjük. Átlósan összecsomózzuk a kendő két-két sarkát, és hagyjuk kicsepegni.
![]()
Ha este elkészítjük, reggelre jó is lesz. Aztán ujjnyi vastagra szeleteljük, és tálaljuk. :-)
Ha este elkészítjük, reggelre jó is lesz. Aztán ujjnyi vastagra szeleteljük, és tálaljuk. :-)