Jó ideje kacérkodom a házi fügelikőr elkészítésén, mert imádom a fügét. Igazából mindent imádok, amiben legalább egy kicsike füge is van. Ezért is ültettem tele a kertemet fügével, és kezdtem bele egy kimondottan fügével foglalkozó blogba Így neveld a fügédet! címmel. Sajnos hazánkban a füge a konyhában éppen annyira nem elterjedt jelenség, mint a házikertekben, ezért nagyon nehéz jó fügés recepteket fellelni magyar háziasszonyok tollából. A magyar weben keringő fügelikőrök is nagyajából mind ugyanazok. Végy egy kis vodkát vag pálinkát, dobálj bele fügét, öts bele cukrot, hagyd állni, szűrd le, aztán kész is. A merészebbek talán már fahéjat, vagy netán vaníiliát is tesznek bele...
Aki rendszeres olvasója a feleségemmel közösen vezetett blogunknak, az viszont jól tudja, hogy én ennél ínyencebb vagyok. Szeretem a finom ízeket, az illatos fűszereket, és a különleges, de ugyanakkor jól eltalált recepteket. Hajlandó vagyok kísérletezni is, így sokszor itt-ott belenyúlok a dolgokba. Kicsit hozzáteszek itt, kicset elveszl ott, és így alakulnak ki az én egyedi receptjeim. A most bemutatásra kerülő fügelikőr recept is így született. Az alapja a magyar weben is közkincsé vált alap fügelikőr recept, de én azért itt nem álltam meg. Szétnéztem a világ gasztro oldalai között, milyen fűszereket szoktak párosítani a friss, érett fügével, és ennek alapján alkottam meg a saját fügelikőr receptemet.
Hozzávalók a házi fügelikőrhöz:
- 3 liter vodka (vagy minőségi almapálinka)
- 3 dl csapvíz
- 4 kg friss érett füge
- 1-2 rúd fahéj
- 75 dkg cukor
- 5 db szegfűszeg
- 8-10 dkg friss gyömbér (nettó súly, pucolva mérjük ki)
- 4 db csillagánizs
- 1 rúd vanilia
- fél teáskanál citromsav (vagy ugyanennyi citromlé)
- 5-6 picike kakukkfűvhajtás (6-8 cm-es)
Fűszeres fügelikőr elkészítése:
Az egész úgy kezdődik, hogy – ha vagy olyan szerencsés, mint én –, hogy menj ki a kertbe, és szedj frissen érett, jól megcukrosodott, ráncorsa puhult fügét. Alaposan mosd meg, vágd le a nyakukat, majd felezd meg őket. Egy ötliteres befőttes üveg aljára rétegezd a felezett fügéket. Dobáld rá a fűszereket, majd öntsd nyakon a vodkával. Ha vodka nincsen, vagy nem szereted, akkor megfelel nagyon jó minőségű házi almapálinka is helyette. Ha már minden ott lubickol a vodkában, akkor már csak rá kell szórni a cukrot. Nem kell kevergetni, mert akkor a fügék besejéből az apró szemek (hiszen a füge nem egy gyümölcs, hanem egy befelé fordított fürt. Igen, fürt, mint a szőlő, csak ebben a förtben sokkal apróbbak a szemek, és egy kis "zsákban" vannak) kiszakadnak, és nem győzzük majd szűrni a végén. Mondjuk magocskák így is fognak benne úszni szép számmal, de azt könnyeb kiszűrni, mint a gyümölcs rostokat, foszlányokat. Tehát ha rászórtuk a cukrot, ne keverjük. Fendjük le alufóliával vagy folpack (frissen tartó fólia) fóliával, és tegyük ki a napra.
A tűző napon akár 50-60 fokra is felmelegedhet az egész, ami segít, hogy a cukor szép lassan felolvadjon, és ebben a melegben gyakorlatilag kifő az összes fűszer és a füge minden íze és aromája. Az alkohol, a hő és a napfény hatására a színek némiképp megvátoznak, így hiába volt szép piros pulpájú fügénk, be fog barnulni. A hozzáadott citromsav ebben tud némiképp a segítségünkre lenni azáltal, hogy a barnulást megakadályozva valahol a borostyánsárga és az aszúsárga közöttire lövi be a likőrünk színét. Ha sötét és hűvös helyen áztatjuk ki a fügét a vodkában, akkor elképzelhető, hogy a likőr színe közelebb fog állni a füge eredeti színéhez, de az állás közben idővel mindenképpen megváltozik a színe (gondoljunk csak az aszalt fügére, az is barnássárga az aszalás miatt).
A fűszereket tekintve a gyömbér szájíz kérdése. Nagyon kellemes ízt tud kölcsönözni a fügelikőrünknek, de ha túlzásba visszük, átveheti a főszerepet, ezért vigyázzunk vele. A megadott mennyiség egy tól-ig tartomány, azon belül saját szájíz szerint döntsük el, mennyit rakunk bele. Én kimondottan rajongok a gyömbér ízéért, ezért én beleraktam mind a 10 dekát. A kakukkfűvel egyébként ugyanez a helyzet azzal a különbséggel, hogy annyira nem lesz tőle karakteres a likőr íze, de megérezni, hogy benne van, és rendkívül finom felhangot kölcsönöz a fügelikőrnek. Érdemes frissen vágott kakukfüvet tenni bele, nem a bolti szárítottat, mert így lesz az igazi. Nekünk szerencsére az is van a kertünkben, de ha nincsen, biztosan akad valamelyik szomszédnak, akinek ha megígérjük, hogy koccintunk majd vele a fügelikőrrel, akkor biztosan szívesen ad pár ágacskát. Az a fontos, hogy ágvág regyen. Vékony, nem túl merev, nem túl fás. Ezek adják a legtöbb és legjobb aromát.
Na de a színek és ízek világába való utazásból visszatérve folytatnám a házi fügelikőr receptet. Hagyjuk ázni nagyjából egy hétig. Ha a két hét letelte után azt tapasztalnánk, hogy a csukor mégsem olvadt fel teljesen (amire kicsi az esély, de ha nem volt elég meleg, akkor megeshet), akkor előbb szedjük ki belőle a fügéket, fűszereket, és csak utána keverjük fel. Legvégül pedig szűrjük le az egészet egy sűrű szövésű textilen, vagy kávéfilteren keresztül, keverjük hozzá a fent említett mennyiségű csapvizet, majd palackozzuk. Tegyük be a kamrába, és hagyjuk összeérni az ízeket. Ha nyár végén-ősz elején megcsináltuk, akkor karácsonyra már rendkívül finom lesz a fügelikőrünk.
A hozzákevert víz mennyiségével a likőrünk erősségét tudjuk szabályozni, avagy hogy mennyi legyen az alkoholtartalma. Most nem mennék bele komoly töménység számításokba, a lényeg, hogy a sok víztől híg, gyenge és ízetlen lesz, míg ha nem teszünk hozzá vizet, akkor ütni fog, mint az iapri áram. Szóval érdemes óvatosan adagolni a vizet, és folyamatosan kóstolgatni. Nekünk a fenti mennyiséggel vált be.
Mindenkinek kellemes fügelikőr készítést kívánok! :)